Egy felhő sincs az égen, gyönyörű az idő és mégis rosszul érzem magam. Akkor most hajléktalan vagyok? Ez az egy kérdés kavarog a fejemben. Hova megyek aludni? Hova rakom a cuccaim? Egy motoron nem lehet lakni… Egy ideig még a padon ülve elmélkedtem, de végül beleraktam a táskám a motor csomagtartójába, felvettem a sisakom és elhajtottam.

Szöul felé vettem az irányt. Jó érzés volt végre az autópályán szabadon száguldani. Vennem kell valamit a maradék pénzből. A főváros szélén már hatalmas volt a dugó és lassítanom kellett. Hogy van ennyi gazdag ember? Mindenki a legmodernebb kocsikban ül. Elhajtottam a járművek közti kis réseken. Nem ismerem ezt a várost, meg kell állnom segítségért.
-Elnézést.. öhm nem tetszik tudni hol van a legközelebbi bevásárlóközpont? – egy idős nénit sikerült leszólítanom.
-Arrafele van egy ha jól tudom. – és otthagyott. Mit ne mondjak hatalmas segítség volt ez a néni! Újra motorra szálltam. Kicsit alábbhagyott a forgalom így ismét tudtam nagy sebességgel hajtani.  

Sehol semmi… Hova küldött az a nő? Oldalra néztem és megláttam egy kisboltot a sarkon. Megpróbáltam a lehető legjobban megfordulni, de beleütköztem egy autóba. A motorról éppen le tudtam ugrani, de a kocsi oldala totálisan összetört. Legalább a motoromnak nem lett baja! A probléma az, hogy ez egy drága jármű. Mi lesz ha meglátja a tulajdonos? Kicsit körülnéztem, minden járókelő engem figyelt. Kínos helyzet. DE ÚRISTEN EGY ILYEN DRÁGA KOCSIT ÖSSZETÖRNI? HANEUL TE SZERENCSÉTLEN. Szidtam továbbra is magamat, egészen addig, amíg egy magas, szőke hajú srác ki nem lépett a boltból.
-Mi… történt…az…AUTÓMMAL? – kifakadt magából én pedig szégyenemben megvakartam a tarkómat. – Te? – nézett rám. – Egy ilyen kis fruska tette tönkre ezt a drágaságot?
-Ez még rendbe hozható! Nézd meg! – a pozitív vigyorom még inkább elrontotta a fiú hangulatát.
-Tudom mennyibe kerül egy ilyen?
-Nnn..em. De kérlek ne mondd el. Így is érzem, hogy ez rettentően sokba fog kerülni.
-Még mennyire!  Most kérem ide készpénzben. – nem válaszoltam csak bambultam előre. Semmi pénzem nincs. Otthonom sincs. – Mi lesz?
-Nem lehetne más módszerrel fizetnem neked? – csillogtam a szemeim, de ezúttal nem a boldogságtól.
-Teee most mire gondolsz? Engem meg ne próbálj más módszerrel „kielégíteni”.
-Abba én sem mennék bele! – tudom mire gondolt. AZT soha sem vállalnám be pénzért.
-Miért nem akarod simán odaadni a pénzt? Az után el is felejthetjük egymást.  – kicsit már nyugodtabb volt a hangja.
-Mert…nincs miből. Még lakásra sem telik akkor pesze hogy nem fogom idegenek autójának a javítását fizetni. – meglepődött. Lehajtotta a fejét és a földet fürkészte. Újra rámnézett.
-Egy módon lehetne még megoldani. Az neked is jó lenne meg nekem is.
-Mi lenne az? – teljesen kíváncsi voltam mit talált ki a szöszi.
-Beköltözöl a lakásomba, minden házimunkát elvégzel , úgy táncolsz ahogy én fütyülök. Oké? – a fejemben össze kellett állítani a dolgokat. Lesz lakásom.. – Ja és gondoskodok a kajáról neked, de a magánéletembe nincs beleszólásod.
-Legyen. – odamentem hozzá és kezet fogtunk. – Haneul.
-Jiho. Barátoknak csak Zico. Neked főnök.