Akkor kéne valami kaját szereznem.De semmi olyan nincs amit szeretek. Inkább abbahagytam a rágódást és kerestem palackot, hogy legalább szomjan ne haljak. Ez nem iszik vizet? Üres üvege csak van.. Bementem egy kis kamrába üres műanyag palackért, de csak pár sörösüveg sorakozott a padlón. Iszákos. Felkaptam egyet, kivittem a konyhába és engedtem bele vizet. Mennyi időm lehet még? Kiballagtam a nappali erkélyéhez. Semmi. Még a motorom sincs ott.
-AZ A SZŐKE ROHADÉK – kiáltoztam önmagamnak.

Még mindig meredten figyeltem az utcát mire végre megpillantottam egy hófehér kocsit beparkolni a ház elé. A MOTOROM….Soha többet nem látom viszont. Zico, még egy fiú és két lány szállt ki. Szóval kanbuli lesz.Nőcsábász! Inkább összeszedtem azokat amik nekem kellenek és bementem a szobába, magamra zártam az ajtót.

Hallottam lépteiket a lakásban. Nem jó dolog a kíváncsiság, de muszáj vagyok kihallgatni miket beszélnek.A fülemet az ajtóhoz nyomtam.
-Hova rakjam a söröket? – mondta az ismeretlen srác.
-Gyere megmutatom, addig is lányok, foglaljatok helyet a kanapén. – és egyre jobban közeledtek a szobám felé. – Oda, a legutolsó szobába rakj be párat meg ebbe. – ugye nem ebbe? Biztos nem… Azzal Zicot hoznám kellemetlen helyzetbe. – De ha a csajszikáddal akarsz valamit kezdeni este akkor innen el kell vinned. - ilyenkor áldok mindent, hogy egész jó a hallásom. Ezzel is kiderítettem, hogy ma este sem fogok jól aludni, ha csak nem lesz halk a kislány.
-Nyugodj meg Jiho, én nem te vagyok. – nevetett a másik. – Aúcs.. – hirtelen megszakadt a mondata és elmentek az ajtóm környékéről.

Többet nem hallottam sok mindent, csak a lányok idegesítő nevetését. Nem bánom, hogy itt vannak nála, de… mégis fáj egy kicsit. Egy napja sem ismerjük vele egymást, de látom rajta, hogy valamelyest törődik az én életemmel is. Olyan aranyos ez a srác…. HANEUL. NEM. NEKED NEM SZABAD.

Mennyi lehet az idő… Egy óra sincs itt? Újra odamásztam az ajtóhoz, de csak gomnyomkodást hallottam. Biztosan valami videójáték.Én is akarnék játszani.Még soha nem volt ilyenre lehetőségem. Éhes is vagyok, WC-re is ki kéne mennem. MOST AZ ÉTEL FONTOSABB. Szóval… a nappali után van a konyha, vagyis kúsznom kell, amint elértem a nappalit. Várjunk… biztos akarom én ezt? HAJT A KAJA. Elfordítottam a kulcsot a zárban, lenyomtam a kilincset és kiléptem a folyosóra. Eddig minden tiszta. Lábujjhegyen, apró léptekkel a hangok irányába indultam. Tényleg a nappaliban vannak. Odasimultam a falhoz és bekukucskáltam az ajtófélfa mellett. Nagyon belemerültek a játékba. 1…2…3… És átszaladtam.
-Hallottad ezt Kyung? – sipákolt az egyik csajszi. A másik fiúcskát Kyungnak hívják.
-Ne is törődj vele… - lekezelő hangneme volt az úgynevezett Kyungnak. Mostmár nyugodtan mehetek a hűtőhöz.

Kiszedtem néhány ehető valami, de alig bírtam őket. Csúszik… Újra átszaladtam a nappali előtt és meg sem álltam addig, még ki nem esett a chips a kezemből. Visszanéztem a folyosó másik oldalára és 4 szempár meredt rám.