-Eressz el. – rázott le magáról Kyung. Csendesen mentünk le a lépcsőkön.

-Nincs kedvem neked mindent mutogatni és nemhiszem, hogy nem ismered Szöult, szóval mit szólnál, ha elmennék a Lotte Worldbe? – nézett rám az ajtóban. Nem mondtam el, hogy most vagyok először itt, csak bólintottam. – Remek! – mosolygott. Végre. – Kyung vagyok, de gondolom már tudod. – nevetett. – Szeretném, ha tudnád, hogy én egy vidám ember vagyok, csak nem szívlelem az idegenek. Ha te is kedves leszel és nem égetsz le jól ki fogunk jönni. – karolt át a vállam fölött. Így mentünk a buszmegállóig.
-Még sosem voltam a Lotte Worldben. – vallottam be neki keserűen.
-Akkor most bepótoljuk. – és meg is érkezett a busz. Felszálltunk rá és egész úton szótlanul ültünk egymás mellett. El is bóbiskoltam, Kyung keltett a ráncigálásával.
-Itt vagyunk, gyere már! – úgy viselkedett, mintha én lennék az anyukája. Mégsem olyan komor ő is, mint Zico. Egy hatalmas kapu felé közeledtünk. El tátottam a szám amint megláttam azt a hatalmas helyet. –Tetszik? – kérdezte izgatottan.
-Nem. – először próbáltam komoly lenni, de aztán ijedten rámnézett és elkezdtem nevetni. – Persze, hogy tetszik!
-Először kezdjük valami könnyűvel. Hullámvasút! – húzott maga után. Félek… Mi lesz ha…? Rá sem gondolok inkább, addig is jól vagyok! Beálltunk a sorba, bár már inkább szerelmes párok maradtak.
-Kyung én félek. – jelentettem ki neki remegő fogakkal.
-Ugyan! Ez jó móka. – legyintett. Neked lehet, de én most megyek ilyenen először! Végre minket is beültettek egy ülésre, két másik sráccal együtt.  –Ne félj minden rendben lesz. – nyugtatgatott, mikor csatoltuk be az övet. Szép lassan el is indultunk.

Kyung

Mégsem olyan szerencsétlen hülye ez a lány ahogy gondoltam. Kis aranyos. Na…Kyung… Ő a legjobb haverod rokona!
-Ne félj minden rendben lesz! – mondtam neki higgadtan. Ez után meg is mozdult a vasút, ő pedig szorosan belekapaszkodott a karomba. Felgyorsult a szívverésem ahogyan fogta a karom és bújt hozzám. Miért?
-Hé Haneul. Figyelj! Engedj el és élvezd az utat! – rázogattam a karom.
-Nem. Félek. – és mégjobban belenyomta a fejét a kezembe.
-Én és Zico kedvéért. Nagyon szépen kérlek. - elővettem a titkos fegyverem. A cuki beszéd. Rögtön meg is hallottam ahogy sóhajt egyet. Felült rendesen és nézett előre.

-Igaz, hogy jó volt? – kérdeztem miután kiszálltunk.
-Nagyon… de mindjárt idehányok. – fogta a hasát. Remélem nem gondolta komolyan. Kikerekedett szemekkel felegyenesedett és mutató ujját felemelte. – Vatta…cukor! – megfordultam, de mire szemmel megtaláltam a standot, addigra kézenfogott és szaladt velem a vattcukroshoz. Olyan puha a keze…
-Előbb még nem rosszul voltál? – próbáltam lelassítani, mert a szaladás nem jó hullámvasút után.
-Nem! Rosszul emlékszel. – nevetett. Kifizettem neki az édességet és indultunk tovább, még mindig kézenfogva. Fölültünk még egy-két helyre, sétálgattunk, de hamar letelt jó pár óra és elindultunk vissza. Mikor leszálltunk a buszról elengedte a kezem.
-Hazakísérjelek?
-Nem kell! Innentől hazatalálok. – ellenkezett. Rosszul eset, de ő döntése.

Haneul

Kyung felajánlotta, hogy haza jön velem, de nemet mondtam. Az kéne még, hogy kiderüljön, hogy Ziconál lakok! A sötét vékony utca így ijesztő. Talán jobb lett volna, ha egy darabig elkísér. Végre megérkeztem az utcánkba. Innentől kezdve szaladtam a háztömb irányába.

-Ziiiiic… - ez a nyögés csapta meg a fülem amint beléptem az ajtón. Mit sem törődve vele, bekecmeregtem a zuhanyzóba. Letusoltam, megtörölköztem, felvettem a pizsimet és bekefüdtem a puha ágyamba. Halk cuppugások jöttek a szomszéd szobából. Nevetni és sírni tudnék egyszerre…
-Chohee. – Zico is kezdett nyögni. Remek. Hogyan fogok aludni? Nem hittem, hogy ezek ketten tényleg… khm.
-Ahh – visított a lány Jihoval együtt. Mostmár kuss legyen. Nagy nehezen álomba szenvedtem magam.