Zico

Reggel korán ébredtem.
-Jó reggelt Jiho! – adott puszit az arcomra Chohee.
-Neked is. – mondtam fáradtan.
-Képzeld.. csináltam neked kimchit. Volt itthon elég alapanyag és gondoltam megleplek vele. – mosolygott. Mióta tud főzni?
-Köszönöm. Megkóstolhatom? – végül felültem a puha ágyból. Csak felmutatta az ujját és kiszaladt.
-Itt van! – hozta az ételt. Odanyújtotta a kezembe az evőeszközökkel együtt. Gyorsan be is kaptam az első falatot, de bár ne tettem volna. Szörnyű volt. Nem is mostaninak tűnt az íze, sőt nem is úgy van fűszerezve ahogyan én szeretem. –Nem ízlik? – ijedt arkifejezést vett fel. Nem mondhatom neki, hogy nem…
-De, csak kicsit erős lett. – és visszaadtam neki a tálat. Hallottam, ahogyan kimegy a konyhába és elcsomagolja a maradékot. Megcsörrent egy telefon.
-Idehoznád? – kiáltott be. Magam köré tekertem egy takarót, felszedtem a telefonját, de addigra már beért és kikaptam a kezemből a készüléket. –Persze, nemsokára ottvagyok. – ismételten nevetett. –El kel mennem, de majd holnap találkozunk. Szeretlek! – utoljára adott egy csókot, s faképnél hagyott egy szál takaróban. Én is… Felvettem egy alsót, majd kimentem a fürdőbe, de ott levettem és beálltam a zuhany alá. Forró vizet engedtem magamra, hogy elfelejtsem a tegnap este fáradalmait. Valami olyan furcsa. Megtörölköztem és végig azon gondolkoztam, hogy mi lehet olyan furcsa. Felöltöztem, s kimentem inni egy kávét. Nem hagyhattam szó nélkül, hogy az általában üres kukában ezúttal van egy cetli. Itthon vagyok, itt nem tiltott a kukázás. És kivettem. „Kaja a hűtőben.~~~ Remélem szereted a kimchit, mert azt csináltam. Ha nem így jártál.” Ez… Nem Chohee írása… HANEUL. EL IS FELEJTETTEM. Letettem a bögrém, berontottam Haneul szobájába, de megkönnyebbülten realizáltam, hogy mélyen alszik. Felemelte a fejét és rámnézett. Ez ébren van?
-Menj innen álmos vagyok! – szólt rám.
-Ébresztő van. Nem lazsálhatsz. Az olyan mintha élősködnél rajtam. Dolgoznod kell. – „lányos” zavaromban nem tudtam neki mást mondani.

Haneul

Mindig a legrosszabbkor ébreszt fel. Felkeltem, kitessékeltem a szobából, felöltöztem.
-Mit kell ma csináljak Zico? – álltam be a nappaliban lévő TV elé, ahol éppen valami horgászós műsort nézett.
-Főnök! Már 1000x elmondtam. Egyébként, csak szeretném ha felporszívóznál.
-Azonnal Zic. – kaján vigyorra húztam a szám. Tátott szájjal nézett rám. Utoljára nevettem egyet és visszamentem megkeresni a porszívót. Meg is találtam, végig is mentem minden szobán, bár kicsit undorodva léptem be a tegnap esti „huncutkodás” helyszínébe. De…ezt nembírom felfogni.
-Kész vagyok Főnök. – újra Zico színe elé álltam.
-Oké. Mostmár azt csinálsz amit akarsz. – nem tudtam más elfoglatságot találni, minthogy elmenjek sétálni. Felvettem valami melegebb öltözéket és így jártam pár utcát végig. Semmi ismerős. Elhamarkodtam a dolgot, ugyanis ezen gondolatom után egyik régi osztálytársammal megpillantottuk egymást.
-Haneul! Milyen rég találkoztunk. Nem jössz be egy teára? – mindig is egészséges lány volt.
-Te semmit nem változtál. – öleltem meg. – Egyébként persze, menjünk. Az egyik közeli büfében foglaltunk helyet. Érdekes hangra ütöttem fel a fejem. Ez olyan mint ami annak a lánynak van. Alaposabban körülnéztem. Tényleg ő az. Egy másik sráccal. Ezt titokban kell tartanom. Legalább egy kis ideig. Jinah zökkentett ki elmélkedésemből.
-És te mivel foglalkozol? – nézett rám kíváncsi szemekkel.
-Bejárónő vagyok. Vagyis ilyen házimunkás asszony az egyik ismerősömnél.  – kicsit meglepődött, de egyszerűen folytatta a teája szürcsölgetését. – Te?
-Munkanélküli. – tudhattam volna. Túl otthonülős típus ő a munkához. – Bár szeretnék írói babérokra törni. – folytatta. – Már általánosban imádtam az írást, mostanra ez csak erősödött.
-Értelek. – Neki mindig minden össze szokott jönni… Kortyolt egy nagyot és újra rám vetette szemeit.
-Hogy kerültél ide föl Szöulba?
-Itt kaptam munkát. – Füllenteni nem bűn. Remélem. Jött volna megint felé a kérdésem, de el kellett mennie egy állásinterjúra. Egyedül folytattam a teadélutánom. Kifizettem mindent, indultam is ki, de valaki visszahúzott.
-A hűtőn hagyott üzenetből tudtam, hogy valami nem okés. Mesélnél nekem is a munkádról? – Chohee nagy szemeivel találtam magam szembe.