-Értelek. – hajtotta le a fejét Chohee. –De miért nem valami érdekesebb munkát vállaltál idegeneknél?
-Ez megbízhatóbb erre a pár hétre. – Na igen… Ha pár hét lesz. Egyetértőem sóhajtott egyet.
-Sajnálom, csak nekem Zico egy kincs. Nem akarom, hogy úgy járjak, mint Kyung barátnője. – tuti csak a pénze kell neki.
-Mi történt? – nagyon meglepődtem. Azthittem ő normális.
-Kyung elég csúnyán viselkedett vele, de többet nem tudok.  – csak bólintottam. Ez a dolog kicsit sántít nekem. Már Chohee is „érdekes”. –Örültem, hogy tisztáztuk a dolgot, de most mennem kell. Szia. – szaladt is ki az ajtón. Megint annak a másik fiúnak a nyakába ugrott és ölelték egymást az utca közepén. A közeli parkba indultak el. Ezt nem hagyom annyiban. Felkaptam a kabátomat és a nyomukba eredtem. Az emberek valami pedofilnak nézhettek, mert eléggé megbámultak, ahogyan a kisgyerekekkel teli parkba bújkálok a fák mögött.
-Végre találkozhatunk. – mondta a srác.
-Semmit nem szabad csinálnunk! Még a végén Ziconak az a rokona meglátja és… Elmondja neki! – Chohee lebuktál.
-De ha velem érzed jól magad? – közeledett Chohee felé a fiú, de ő ellökte.
-Jó, de muszáj vele lennem. Kiszedem belőle azt a pénzt, amivel tartozik a bátyámnak és ott is hagyom.
-Mennyivel lóg?
-Nem sokkal. Több éve történt, szerintem Jiho már nem is emlékszik rá. Sőt még azt sem tudja, hogy az én bátyámtól volt az a 50.000 won.
-Az tényleg nem sok. De miért foglalkoztat titeket még mindig ez annyira, ha több éve volt? – ez kezd érdekessé válni. Kuncogtam egyet halkan, mert ez olyan szaftos történet, amilyet még sosem hallottam.
-Ha jól emlékszem, egy bandába tartoztak. Állítólag nagyon bíztak egymásban, bármit kölcsönadtak egymásnak, minden titkukat megosztották egymással. Aztán Zico kölcsönkérte ezt a pénzt és lelépett. A bátyámnak ez nagyon rosszul esett. Mivel meséltem neki, hogy találkoztam vele, mondta, hogy kerüljek a közelébe és hozzam vissza azt a pénzt plusz késedelmi díjat is fog számítani.
-Komolyan azért a pénzért ekkora felhajtás? – nevetett a srác. Igaza van. Miért nem hagyták egyszerűen a francba?
-Nem hallottad amit mondtam az előbb? – fakadt ki magából Chohee. – N-A-G-Y-O-N B-Í-Z-T-A-K  E-G-Y-M-Á-S-B-A-N.
-Jó jó, ez rendben van, de akkor is… Mit ért a késedelmi díj alatt?
-Nem tudom. Nem értem a saját bátyámat sem. De egy biztos. Sokkal több dolog van, amiről mi nem tudunk. – itt abbahagyták Zico és Chohee bátyja között folyt dolgok kibeszélését és csupa lényegtelen dologról fecsegtek. Már sötétedett, mire végre volt valami jele, hogy indulhatok haza.
-Hazakísérjelek? – kérdezte a fiú.
-Nem kell. A bátyám meglátja megöl. – És ha lesz valami érdekes infó? Mitcsináljak.. Chohee nagy léptekkel ment ki a parkból. Bajom nem eshet… Többször is hátranézett az út során, de nem tűntem fel neki. Hirtelen megállt, én meg beugrottam a nagykuka mögé.
-Hol voltál? – kiáltott egy erős férfi hang.
-Sajnálom, de…Zicot fűztem. – hallottam Chohee hangján, hogy vigyorog. A telefonom elkezdett zúgni és az alap csengőhang maximum bömbölt. Zico. Legjobbkor mit ne mondjak! Kinyomtam, amilyen gyorsan csak azt lehetett.
-Biztos valamelyi járókelő az. - és hallottam az ajtócsukódást. Kimerészkedtem a kuka óvó környezetéből. Megnéztem a házszámot és gyorsan el is szaladtam. Újra megcsörrent a telefonom.
-Mi van már? – szóltam bele.
-Hallom találkoztál a barátnőmmel. Légy óvatosabb! –még telefonon keresztül is éreztem  az idegességét.
-Sajnálom.
-Egyébként jössz már haza? Valamit el kell intézned! – mintha mosolyogna.
-Megyek már! – és kinyomtam. Lassú léptekkel fordultam hazafelé.
-Miért követted Chohee-t hazáig? – egy nagy srác állt kb. 5 méterrel előttem,a drága pénzéhes döggel karöltve.
-Erre megyek haza. Hagyjatok. –mentem is volna tovább, de megállítottak.
-Ha mégegyszer erre látlak, már nem csak ennyit fogsz kapni. – a srác ment is vissza.
-És ha elmondod Ziconak, amit hallottál véged. – Chohee is otthagyott. Honnan veszi, hogy kihalgattam a beszélgetésüket?