Sokkolódva gyalogoltam Szöul sötét utcáin körübelül fél órát, mire végre hazaestem.
-Végre ittvagy! – hallottam Zico kiabálását a nappaliból. –Siess! – levettem a cipőimet, a kabátomat és bebicegtem hozzá. Még ilyenkor sem hagy békén…
-Máskor légy óvatosabb. Kitudja mit csinálhat veled Chohee.  – féltően nézett rám. Most már nem értem Zicot. –Mindegy. Gyere ülj le ide, szeretnék kérni valamit. – paskolta meg maga mellett a helyet és ijesztő arckifejezésre váltott. Kicsit tétováztam, de leültem mellé. Ő közelebb hajolt és elmosolyodott. Hirtelen előkapott egy távirányítós izét a háta mögül. Csak mosolygott.
-Miez? – kérdeztem.
-Még nem játszottál ilyennel? – csak megráztam a fejem. –Ez kérlekszépen egy Wii-s játékpuska. Ha nyomogatod, mozgatod az a kis izé érzékeli. –rámutatott a TV melletti valamire. –És szeretném ha játszanánk… Unatkozom. Szóval most ez a feladatod! –mégmindig vigyorgott. Unottan elvettem tőle azt az izét.
-Még csak nem is tudom mit kell nyomni vagy egyáltalán hogyan kell megfogni. –kezdett ideges lenni, de megmutatott mindent.
-Kezdhejtük? –bólintottam. Elindított valami játékot. Fogalmam sem volt mit kéne csinálni, ezért csak össze-vissza nyomkodtam a gombokat. Meglepetésünkre megnyertem az első játékot. Elképedtem fordult felém. –Még egyet! –újraindította. Ezúttal is én nyertem. Ezt addig csinálta, még végül ő győzött. –HAHA NYERTEM, KIRÁLY VAGYOK ! –kiáltott föl. Elmosolyodtam. Woo Jiho…Most felvidítottál. –Mára elég volt ebből. –jelentette ki. Megkért, hogy álljak föl, mert most mást fogunk csinálni. Arrébb tologatta a bútorokat, egy nagy üres teret csinált a képernyő elé. Odanyomott a kezembe egy távkapcsoló szerűséget. –Csak utánozd a mozdulatot amit az emberke fog csinálni. Ebben úgyis vesztesz! –Így állunk?  Valami pörgős számot választott. Már majdnem összeestem a nevetéstől mikor megláttam, hogyan táncol Zico. Összeszedtem magam és mindent megtettem, hogy ne ő nyerjen. Így is lett. Megint vesztett. Égett a vágytól, hogy lealázzol legalább ebben, de ez már nem sikerült. –Gratulálok. –nyújtotta a kezét.
-Köszönöm. –végre én is megszólaltam úgy rendesen. –Ha nem bánod… Szeretnék aludni menni.
-Menj csak. –legyintett és elkezdte visszapakolászni a bútorokat. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem a pizsamám és befeküdtem az ágyamba. Ez a mai nap… Nem bírtam aludni. Forgolódtam 2 órán keresztül. Nyomasztott a gondolat, hogy Chohee kihasználja Zicot. Ránéztem az órára ami hajnali egyet mutatott. Felültem, majd fel is álltam az ágyból. Annyira nem tudtam magammal mit kezdeni az ágyban, inkább kimentem az erkélyre friss levegőt szívni.
-Miért nem alszol még? –lépkedett mellém Zico. Enyhén megijedtem.
-A szívbajt hozod rám. Egyébként… csak van valami ami bánt. –újra rákönyököltem a korlátra.
-Nekem elmondhatod bármi is az. –sóhajtottam egyet. Ez helyes lenne?