-Na elmondod vagy sem? – szólt rám erőteljesebben.
-Tudod… hallottam ma valamit ami… veled kapcsolatos. – nem igazán értette miről lehet szó. Közelebb jött hozzám.
-Mit? – suttogta kíváncsian.
-Hát… - kezdtem bele. – Nos…
 -MONDD MÁR! -  szerintem az egész épület az ő hangjától visszhangzott.
-Szóval olyat hallottam, hogy te régen pénzt loptál el egy régi jó haverodtól, aki éppen készül visszaszerezni ezt az összeget meg egy kis késedelmi díjat is. – hadartam. Gyorsan túl akartam rajta esni úgy, hogy Chohee-t se köpjem be. Zico csak előre nézett az éjszakába és láttam rajta, hogy nem tudja mit mondjon.
-Senki sem tökéletes… - gyors léptekkel befelé vette az irányt. Tudtam, hogy rossz döntés volt. Utána szaladtam, de bement a szobájába. Én is így tettem, lefeküdtem és próbáltam aludni, de nem sok sikerrel. És most fogok segítséget kérni. Előkotortam a telefonomat, már írtam volna az SMS-est, de szembesülnöm kellett azzal, hogy nincs meg szinte senki telefonszáma. Haneul…remélem tudod ez mivel jár. Vártam még egy kicsit és átmentem a konyhába, ahol volt egy Zico-készítésű telefonkönyv. Ezek kik, úgy őszintén? Egy ember kivételével senki sem ismertem. Az az egy ember Kyung volt. Gyorsan átmentettem a telefonomba a számát és meg is írtam az SMS-est. Nyugodtan hajtottam álomra a fejem.

Másnap reggel korán elmentem otthonról. Első utam Zico jó barátjához, Kyunghoz vezetett. Szép helyen lakott.
-Szia! Gyere beljebb. – ugyanolyan aranyos volt, mint mikor a Lotte World-ben voltunk. Betessékelt a házába és mindketten leültünk egy nagy asztalhoz a konyhában. – Mi lenne a baj?
-Tudod... tegnap este beszélgettem vele és felhoztam egy régi témát ami rosszul érintette. Hogy tudnám, esetleg tudnánk felvidítani?  - viccesen vakarni kezdte az állát mire együtt felnevettünk. Nem kellett neki sok, megtalálta a megfelelő megoldást.
-Szervezzünk neki egy mini-partit!  - tette a tenyereit az asztalra. – És csak te, Chohee, Zico és én leszünk ott! – Chohee-t ne… - Megyek is szervezkedek Chohee-nál, te addig menj vásárolj be! – és el is rohant valahova a ház másik szegletébe.Nem hiszem, hogy tudja, hogy egy fillér sincs nálam. Addig kóvályogtam a házban, amíg Kyung magától elő nem került. Kezdtem volna mondani a magamét, de közbevágott.
-Miért nem voltál még boltban? Itt lesz nálam a buli! – folyton csak beszél.
-Nincs pénzem.
-Ja hát… - belenyúlt a zsebébe. – Tessék ebből vegyél valamit!
-Úgylátom nem sajnálod.
-Tőled? Ki sajnálná tőled? – örülök, hogy azért van valaki aki jó barátjának tekint. Egy gyors köszönömöt még odavetettem neki és indultam bevásárolni.

Tele szatyrokkal próbáltam megtalálni Kyung otthonát délután 5 körül.
-Hol voltál eddig? Nemsokára megérkeznek! – sürgetett be amint meglátott az utca elején. Nem tudom, de milyen buli kezdődik délután 5-kor?

-Kész minden! – pacsiztam le Kyunggal, aztán ő meg is ölelt. Szerencsére ez a kínos pillanat nem tartott sokáig, ugyanis csöngettek. Persze ő rögtön szaladt ajtót nyitni.

Nagy nevetgéléssel együtt jöttek be.
-Te mit keresel itt? – na ez volt a kínos helyzet. Olyan tekintettel nézett rám amilyet még sosem láttam életemben... mostanáig. Őt követte Zico is. Négyen álltunk ott az előszobában, feszülten.
-Hát…én… segítettem megszervezni ezt a kis bulit! – vakartam meg tarkóm.
 -Kyung, erről nem volt szó. Én azthiszem hazamegyek… - fordult az ajtó felé Zico.